Amikor egy álom félig válik valóra és mégis teljes

Volt egy álmom... Illetve, hogy helyesbítsek, van egy álmom.

Van egy ember, egy példakép, akinek a hanganyagait hallgatva és könyveit olvasva hatalmas tudásra tehettem szert, akinek sokban köszönhetem azt, hogy életem az elmúlt két évben teljesen megváltozott. Ez az ember nem más, mint Brian Tracy, a világhírű motivációs előadó és író, aki világszerte milliók életére volt pozitív hatással, csakúgy, ahogy az enyémre is.

Nagy álmom volt, hogy egyszer személyesen is találkozzak vele, hogy személyesen fejezhessem ki neki köszönetemet és hálámat.

Júliusban, miután megjelent az első könyvem, TEREMTSD MEG MAGAD ÁLOMÉLETED címmel, tudomásomra jutott, hogy szeptember végén Brian Tracy Budapestre érkezik, ahol egy rendezvény keretén belül a VIP vendégeknek lehetőségük lesz egy közös fényképre Tracy úrral. Mondanom sem kell, hogy azonnal átszaladt a fejemben a gondolat, hogy ez bizony remek alkalom lenne arra, hogy személyesen találkozzak vele. Mivel akkor a kislányom még fél éves sem volt, megbeszéltem férjemmel és anyukámmal, hogy közösen veszünk részt a rendezvényen, hogy amíg én az előadását hallgatom, addig anyukám vigyázni tudjon a kicsikémre. Nem sokat tétováztam, meg is vettem a jegyeket, hogy biztosítsam a részvételi lehetőségünket.

Ezután jött az a gondolat, az az ötlet, amiről eddig csak a számomra nagyon fontos emberek, a hozzám legközelebb állók tudtak. Most megosztom ezt veletek is.

ELHATÁROZTAM, HA MÁR LEHETŐSÉGEM LESZ SZEMÉLYESEN TALÁLKOZNI TRACY ÚRRAL, AKKOR ÉN SZERETNÉM NEKI A KEZÉBE NYÚJTANI A MAGYARUL MÁR MEGJELENT KÖNYVEMET, ANGOL NYELVRE LEFORDÍTVA.

Ez az álom akkor annyira irreálisnak tűnt, hogy szinte én magam sem mertem elhinni, hogy talán meg is valósulhat. Azért, hogy ez az álom valósággá is váljon, azonnal céllá formáltam, és a tettek mezejére léptem. Ekkor július hónap vége fele jártunk.

Felvettem a kiadóval a kapcsolatot, mivel tudtam, hogy ők is együtt dolgoznak fordítókkal. Elmondtam nekik, mi a tervem. A kiadóban dolgozó hölgy, akiről azt kell tudni, hogy rendkívül segítőkész és kedves, aranyosan közölte velem, hogy hát ez számára is eléggé irreálisnak tűnik, mégpedig a határidő szűke miatt, mert még ha fordítókkal is dolgozunk együtt, akkor is szinte lehetetlen kivitelezni, hogy szeptember végére a könyv angolul is a kezembe legyen.

ÉN CSAK NEM ADTAM FEL, HITTEM MAGAMBAN, ÉS ABBAN, HOGY MEGLESZ EZ A KÖNYV SZEPTEMBER VÉGÉRE.

Az árajánlatok, amiket a fordításra kaptam, számomra szinte hajmeresztőek voltak, jó pár ezer eurómba belekerült volna, és az sem volt biztos, hogy 2 hét alatt megkaptam volna a teljes magyar könyvet angolra lefordítva, sőt, szinte teljesen biztos, hogy nem, márpedig a kiadóban dolgozó hölgy tudatta velem, hogy amennyiben én ezt az álmot valóban meg akarom valósítani, akkor az anyagot legkésőbb augusztus közepéig le kell adnunk a nyomdának.

Mivel hamar világossá vált számomra, hogy a fizetett fordítás nem opció számomra ebben az esetben, így elhatároztam, hogy bármi áron is, saját erőmből, a legjobb angol tudásom szerint, magam fordítom le a könyvet a rendelkezésemre álló maradék 2-3 hét alatt.

Az ezt követő időszakban mondanom sem kell, mennyire kemény munkával dolgoztam álmom megvalósításán. Éjt nappallá téve, a nap 24 órájából szinte 20 órát dolgozva, kislámpa mellett az éjszakában, az alvó gyermekeim szuszogását hallgatva, az éjjeleim nagy részét is azzal töltöttem, hogy a könyvemet fordítottam mondatról mondatra. Mindezt a nyár kellős közepén, így nem nehéz kitalálni azt sem, hogy mindent a célomnak alárendelve, a célom megvalósítása érdekében az egész nyaramról lemondtam. Míg mások a medence mellett, vagy a tengerpartokon sütkéreztek, addig én szinte ,,vért izzadva,, dolgoztam, amennyit csak bírtam.

Azt is be kell, hogy valljam, hogy enyhén szólva is eléggé átestem a ló túloldalára, amit utólag már nem igazán helyesként ítélek meg. Az életben maradáshoz szükséges tevékenységeken kívül csupán az akkor 4-5 hónapos kislányomat szoptattam, ez volt a pihenés időszaka számomra, anyukám nagy segítségemre volt ebben az időszakban is.

Szinte hihetetlen, de augusztus elejére elkészültem a könyv fordításával.

Az érzés, amit akkor éreztem, leírhatatlan volt...

MEGCSINÁLTAM!!! IGEN, ÉN MAGAM FORDÍTOTTAM LE.

Ekkorra már a kiadóban dolgozó hölgy is biztosított arról, hogy szeptember végére az angol nyelvű könyvem is a kezemben lesz, amit majd büszkén adhatok át Tracy úrnak.

És valóban így is lett...

Szeptember közepére megérkezett Budapestről az angol nyelvű könyvem mintapéldánya.

Az érzés, amikor a könyvet a kezembe vettem a postán, kárpótolt mindenért.

A történethez hozzátartozik az is, hogy én időközben, még a nyár elején, felvettem a kapcsolatot Tracy úr személyi asszisztensével, és küldtem egy személyes levelet is Tracy úrnak, amiben részletesen leírtam, milyen változások történtek az elmúlt 2 évben az életemben, azt, hogy a tanulásnak köszönhetően honnét, hova jutottam.

Izgatottan vártam szeptember végét és a NAGY TALÁLKOZÁST, AZ ÁLMOM MEGVALÓSULÁSÁT, miközben arra is bátorodtam, hogy a személyi asszisztenstől privát időpontot kérjek egy személyes találkozóra Brian Tracyvel. 

Nagyon vártam a választ, ám ekkor történt valami.

Azon az éjszakán üzenetem jött az asszisztenstől, hogy Tracy úr egészségügyi állapota nem jó, majd reggelre az e-mailek közt is várt egy üzenet, mégpedig a budapesti rendezvényszervezőktől, hogy Tracy úr aznap sürgősségi műtéten esik át, így nem tud részt venni a hétvégi rendezvényen.

Mondanom sem kell, mit éreztem akkor, bár az igazság az, hogy valahol legbelül volt ilyen érzésem, hogy a találkozás nem fog összejönni. Így bár csalódott voltam, de annyira meg sem lepődtem. Azt tartottam szem előtt, hogy ennek most így kellett lennie, a lényeg, hogy az egészségügyi állapota rendbe jöjjön, és nem az volt a fontos, hogy az én álmom teljesüljön, hanem az, hogy ő jól legyen. 

Nem kudarcként fogtam fel a történteket, hanem úgy gondoltam, hogy ennek most így kellett lennie.

Tudtam, hogy a találkozásnak meg még nem jött el az ideje.

Az asszisztenstől címet is kaptam, ahova postázhattam a Tracy úrnak szánt könyvet, így ez kissé nyugtatta a lelkemet, hogy a könyvem mindenképpen el fog jutni hozzá,mert az asszisztens biztosított róla, hogy ő fogja neki átadni személyesen.

A nyáron egy kedves budapesti barátnőm egy olyan képpel ajándékozott meg, ami nagyon sokat jelentett nekem.

Könyvem a budapesti LIBRI könyvesbolt polcain Brian Tracy, A SIKER KÉZIKÖNYVE című könyvének társaságában volt kitéve. Az érzés leírhatatlan...

Azóta eltelt pár hónap és pár nappal ezelőtt HATALMAS meglepetés ért.

AZ EGYIK REGGEL ARRA ÉBREDTEM, AMIRE ÉN MAGAM SEM SZÁMÍTOTTAM. 

ÜZENETEM ÉRKEZETT BRIAN TARCYTŐL.

Legalább háromszor is megnéztem, hogy biztosan jól látok-e...

ÉS IGEN!!!

Brian Tracy elolvasta a hónapokkal ezelőtt írt levelem, amelyre személyesen válaszolt.

Az az ember, aki naponta valószínűleg üzenetek ezreit kapja, miután újra munkába állt, elolvasta az üzenetem.

MEKKORA ELISMERÉS EZ NEKEM! 

Leírni nem tudom, mennyire hálával tölti el a szívem, hogy a világhírű motivációs író és előadó, aki az én példaképem, nemcsak hogy elolvasta a levelem, hanem személyesen válaszolt is rá!!!

Ez egy életre szóló, egy örökre nyomot hagyó élmény nekem.

És, hogy mi állt az üzenetben?

Tracy úr gratulált a sikereimhez és elismerését fejezte ki, további sok sikert kívánt, valamint sajnálatát fejezte ki azért, hogy szeptemberben nem tudtunk találkozni Budapesten.

DE!!!

Levelét biztató sorokkal zárja, ami reményre ad okot :). 

És, hogy találkozunk-e 2019-ben? Személyesen tudom-e majd átadni a példaképemnek a saját kezűleg fordított angol könyvemet?

NEM TUDOM, DE RAJTAM BIZTOSAN NEM FOG MÚLNI.

Amit tudok, az viszont az, hogy addigra a magyar TEREMTSD MEG MAGAD ÁLOMÉLETED c. könyvem angol változata is bekerül a könyvesboltokba, mivel azóta hivatalos szakfordító is átnézte és javította, és hivatalos megjelenése a jövő év elejére várható. A nagy sikerre való tekintettel pedig, az új évben nagy vizekre, nemzetközi utakra bocsátom könyvem angol változatát.

Az én álmom már így is teljesült, még ha csak félig is, mégis teljes az örömöm, és kimondhatatlanul boldog vagyok.

Így történt, hogy ugyanazon a héten, amikor hivatalosan is megjelent Budapesten második könyvem, AZ ÉLET MINT VÉGTELEN LEHETŐSÉG címmel, és egy remek közönség előtt tarthattam meg édesanyám szülővárosában a második előadásomat, olyan váratlan üzenetet is kaptam, amelyről egy évvel ezelőtt még csak álmodozni sem mertem volna.

Azt hiszem, ebben az évben ez volt az a hét, amelyre életem végéig emlékezni fogok.

Higgy az álmaidban, higgy magadban!

AZ ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK!!!