Hogyan váltam írónővé és édesanyává egyidőben 3 hónap alatt

       Amikor két évvel ezelőtt az önfejlesztés útjára léptem, még csak nem is sejtettem, hogy ilyen változások fognak bekövetkezni életemben. Ha belegondolok, akkor talán nemcsak hogy nem számítottam ilyen hatalmas változásra, hanem nem is lettem volna képes elhinni, hogy mindez számomra lehetséges. Amikor az ember fejében olyan mélyen gyökereznek az olyan berögződések, hogy az élet nehéz, hogy az élet kemény, hogy a sorsunkba bele kell törődni, akkor nagyon nehéz elhitetni magunkkal azt, hogy nekünk van lehetőségünk a változtatásra és álmaink útjába eredhetünk. Magát a változás döntését sem könnyű meghozni, amikor pedig meghozza az ember, akkor könnyen talál magának sok-sok kifogást arra, hogy miért ne lépjen a tettek mezejére azonnal. Szeretünk dolgokat halogatni, elodázni, megmagyarázzuk magunknak, miért pont most nem megfelelő az idő, miért lesz majd egy alkalmasabb pillanat. Ezzel én is így voltam nagyon sokáig...valahogy hiányzott belőlem az igazi elszántság. 

Aztán egyszercsak minden megváltozott.

   Várandóságom utolsó hónapjaiban voltam, amikor eldöntöttem, kiírom magamból az érzéseimet, és könyv formájában megosztom ezeket a nagynyilvánossággal. Ezzel a döntéssel  olyan ismeretlen útra léptem, ami gyökeresen megváltoztatta életemet. Pár hónappal ezelőtt még elképzelésem volt arról, hogyan tudnék könyvet írni, most pedig az olvasóimtól kapott visszajelzéseket olvasom. 

Hogyan lett a várandós kismamából 3 hónap leforgása alatt egyszerre írónő és újdonsült anyuka? Mikor történt velem meg mindez? 

       Miközben próbálok magamnak ezekre a kérdésekre válaszokat adni, egyszerre uralkodik el rajtam a hatalmas döbbenet érzete és telik meg szívem a hála érzésével. 

Hát lehetséges ez? Lehetséges, hogy az ember élete 3 hónap alatt ennyit változzon?

Igen, lehetséges.......most már biztosra mondhatom, hogy igen.

        Azt kell, hogy megállapítsam, megfelelő akarattal és elszántsággal bármi lehetséges. Amikor az ember azt kezdi csinálni, amit a szíve diktál, akkor valósággal szárnyal, a munka nemcsak kihívás, hanem egyben élvezet és öröm is. 

Amikor nekifogtam a könyv írásának, azt reméltem, hogy még idén végzek vele. 

Hogy idén? Annyi időm nincs, diktálta az eszem. Nemsokára megszületik a kislányom, addigra készen kell lennem. 

    Hát így történt, hogy nem egész 3 hét napi 4-5 órájában megszületett könyvem, amit eredetileg az év végére terveztem. Ha már viszont így alakult, akkor lépjünk a tettek mezejére, gondoltam én. Azonnal elkezdtem a lehetőségek után kutatni, hogy még kislányom születése előtt a kezemben tarthassam könyvem. Nem sokáig tétováztam, megtettem a szükséges lépéseket. 

    Miután kislányomnak két héttel a várt időpont előtt, április 10-én életet adtam, a kórházból hazatérve olyan csomagot vehettem át, amire már heteken át lázasan vártam. A postás meghozta a kiadótól küldött első mintapéldányom. Szinte egyszerre született meg kislányom és könyvem...

     Ami azonban ezután történt velem, az maga volt a csoda. Könyvem bekerült a könyvesüzletekbe, megtartottam első könyvbemutatómat és a visszajelzések megerősítettek abban, hogy jó úton járok. 

       Most itt ülök, szervezem a következő előadásaimat és könyvbemutatóimat, és közben azon gondolkodom, mennyire más lett az életem. Ha nekem valaki ezt mondta volna fél évvel ezelőtt, valószínűleg mosolyogtam volna rajta egyet. De ez most a valóság, most már el kell, hogy higgyem. 

      Nagyon sok befektetett energia, sok késő éjjel volt az ára mindennek, de megérte. Mára már azt is megtapasztalhattam, milyen az, amikor saját erőből ér el az ember mindent. Büszke vagyok arra, hogy amit elértem és felépítettem, az mind az én munkám gyümölcse, az én szívem-lelkem áll mögötte. És ez az, amit a jövőben is szeretnék megőrizni, önmagam adni, hitelesen, őszintén, olyannak, amilyen vagyok. 

     Hiszem, hogy a változás nemcsak az én életemben következett be, azt, hogy gondolataimmal másokban is elindítottam olyan érzéseket, amelyek majd segítik átértékelni eddigi életszemléletüket. Ha egyetlen embernek is adhattam egy kis reménysugarat, már megérte.