Minden értünk és nem ellenünk történik - őszintén, tabuk nélkül az elmúlt hónapokról

     Az elmúlt hónapokban rengeteg minden történt velem, jó s ,,rossz,, egyaránt. A rosszat szándékosan tettem idézőjelbe, mert amit mi sokszor rossznak látunk, abban bizony ajándék rejlik. Gyakran történik meg velünk az, hogy egy adott helyzetben úgy gondoljuk, hogy ami épp történik velünk, az nekünk nem jó. Sokszor nem értjük, miért történik velünk az, ami. Aztán eltelik egy bizonyos idő, és választ kapunk. Megértünk dolgokat. Megértjük, hogy minden értünk, és nem ellenünk történik.  Ha az adott helyzetben nem is vagyunk képesek megérteni a nehézségekben rejlő ajándékot, az élet tudja, mikor melyik leckére van szükségünk ahhoz, hogy fejlődni tudjunk.

ÍGY VOLT EZ VELEM IS.

     Amikor a tudatosság útjára tértem és elkezdtem változtatni az életemen, a gondolkodásomon, rengeteg, akkor nehéznek látszó helyzetbe kerültem. Ma már tudom, hogy ez mind-mind értem történt, azért, hogy azzá az emberré válhassak, aki ma vagyok.

     Minden egyes kihívásban, nehézségben lehetőség rejlik, erről meg vagyok győződve. A kérdés csupán az, hogy mi hogy tekintünk ezekre. Ellenségeknek, vagy barátoknak tekintjük őket. Vehetjük őket csapásként, vagy fogadhatjuk őket úgy mint lehetőségeket a tanulásra, a fejlődésre. Nehéz az embernek megőrizni pozitív gondolkodását a nehéz időkben, olyankor, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlani látszik körülöttünk, de nem lehetetlen... Pozitív gondolkodás... Hm... Mennyit halljuk ezt a szókapcsolatot napjainkban. Mindenki arra biztat minket, hogy gondolkodjunk pozitívan. Mintha ez olyan egyszerű lenne... Pozitívan gondolkodni, amikor semmi sem alakul úgy, ahogyan azt szeretnénk. Elmondom, én hogy értelmezem a pozitív gondolkodást, hogy nekem mit jelent ez.

     Én úgy gondolom, hogy a pozitív gondolkodás alatt sokkal inkább pozitív hozzáállást kell érteni, mintsem azt, hogy minden helyzetben pozitívnak értékeljünk olyan dolgokat, amelyeket egyáltalán nem érzünk annak. Amikor nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt szeretnénk,  amikor egy csomó dologgal elégedetlenek vagyunk, akkor nagyon nehéz pozitívan gondolkodni. Nem mondhatjuk azt, hogy márpedig de jó és szép minden, miközben egyáltalán nem úgy érezzük. Ha ezt tesszük, akkor bizony saját magunkat csapjuk be. 

    Számomra a pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy minden helyzetben, a nehéz időkben is, mindig pozitív hozzáállást gyakorlok. Tehát nem azt mondom, hogy minden jó, minden tökéletes, ezáltal becsapva saját magam, hanem azt mondom, hogy minden értem történik, szükségem van az életemben ezt most megtapasztalni. Teljesen másképp kezelem ezeket a helyzeteket mint régebben. Megnézem, mi az, amit az adott helyzetben tenni tudok a helyzet javulása érdekében, megnézem, mi az, amit tanulni tudok belőle, hogy mire akar ez most engem megtanítani. Elfogadom az átmeneti kudarcokat, megoldandó feladatokat az élet természetes veljáróiként, nem tekintek rájuk ellenségekként. És ez nagy különbség!!! Pozitív hozzáállás az, amit őszintén tud gyakorolni az ember, minden más önbecsapás. Persze ez csak az én véleményem, nem kell, hogy mindenki egyetértsen ezzel.

     És ebben a pontban térnék ki az elmúlt hónapokban szerzett személyes tapasztalataimra. Sokszor szegezték nekem a kérdést, te akkor most áloméletet élsz, mint ahogy a könyved címe is mondja? A te életedben minden tökéletes? A VÁLASZOM IGEN IS, MEG NEM IS. Hogy miért igen és miért nem? Könyvemben és előadásaimban is elmondtam, számomra mit jelent az álomélet, hogy én mit értettem ez alatt, amikor a könyvet megírtam. Azt, hogy ha összehasonlítom mostani életemet a 2 évvel ezelőtti életemmel, akkor bátran kijelenthetem, hogy megteremtettem magamnak az áloméletem. Azt, hogy az életem minden területén hatalmas pozitív változások következtek be, hogy rengeteget fejlődtem, hogy tudom, minden helyzetben én vagyok a felelős azért, ami velem történik, és tőlem függ, mit hozok ki az életemből. Azt jelenti, hogy tudom, képes vagyok változtatni dolgokon, amelyekkel elégedetlen vagyok, és a változás csakis rajtam múlik. Soha sehol nem állítottam olyat, hogy mivel én megteremtettem magamnak áloméletem, én innetől kezdve valami más dimenzióban élek, ahol nem kell szembesülnöm nehézségekkel, új kihívásokkal. Szándékosan nem nevezem ezeket problémáknak. Sőt!!! Mindenhol azt hangsúlyozom, hogy ezek által leszünk többek. ÉN IS!!! Ezek által tudok fejlődni. Az álomélet nem azt jelenti, hogy nem vágyom többre, hogy már nincsenek további céljaim. Perszehogy vannak, és azt is tudom, hogy ezek megvalósítása során mehtörténhet, hogy nehézségekbe fogok ütközni, akadályokba. De tudom, hogy ezeket tudatosan le fogom küzdeni és általuk leszek mindig egyre erősebb, tudatosabb, egye több tapasztalatot szerzek. Nekem az álomélet egy cél, ami az élet minden területére kiterjed. Fontosnak tartom, hogy az életem minden területe egyensúlyban, összhangban legyen. Ez egy cél, megteremteni ezt az egyensúlyt újra és újra. Ez nem egy végállomás, ez egy folytonos fejlődés, belső munka. Nincs végállomás, csak köztes állomások. Senkivel nem akarom elhitetni azt, hogy az én életemben minden tökéletes. Az egész nézőpont kérdése. Minden nehéz helyzetben tudom, hogy értem történik és  hogy átmeneti állapot. Sokszor volt úgy, hogy a dolgok nem a számításaim szerint alakultak, vehettem volna ezeket kudarcnak is, de nem tettem. Később az élet engem igazolt, és megértettem, hogy sokkal jobb volt az akkor nekem, hogy nem úgy alakult, ahogy akkor szerettem volna. Például volt olyan, amikor nagyon bíztam valamiben, hogy összejön, amikor segítséget vártam, de nem történt meg, nem kaptam meg. Aztán mentem tovább előre, más lehetőségeket keresve, és később megtapasztaltam, hogy sokkal jobb nekem, hogy saját magam valósítottam meg céljaimat. Értem történt mindez. 

     Az elmúlt időszakban rengeteg dolog történt velem, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amiért szívből hálás vagyok. 

   Voltak helyzetek, amikor teljesen másképp alakult minden, mint ahogy arra számítottam. Nagyon sok kihívásnak állított elé az élet. Tesztelt. Hogy igazán akarom-e azt, amiről azt állítom, hogy igen. Hogy mennyire akarom... Voltak időszakok, amikor én segítettem másoknak, és volt, amikor én kértem segítséget. Volt akitől kaptam, volt akitől nem. Volt, amikor csalódott voltam. Aztán rájöttem, hogy mindez azért, mert elvárásaim voltak. Azóta próbálok kevésbé elvárásokkal élni. Így megkímélem magam az esetleges csalódástól, és a legrosszabb, ami történhet velem, az a kellemes meglepetés. Voltak fájdalmas pontok, amiket meg kellett élnem. Olyan is volt, amikor úgy mentem az egyik előadásomra, hogy előző nap saját magam kis összetört darabkáit szedegettem össze. Voltak, akik mindig támogattak, voltak, akik elfordultak tőlem. Idegen emberekből lettek hozzám közel állók és fordítva. Voltak és vannak, akik éreztetik velem szeretetüket és büszkék rám, mások úgy döntöttek, hogy inkább az irigyeim táborát erősítik. Olyanok is voltak, illetve vannak, akik megpróbálják megjátszani magukat, de látom az igazi arcukat. Ez az időszak volt az, amikor sok ember mutatta meg az igazi arcát. Olyan ,,barát,, is akadt, aki miután nem vásároltam meg tőle egy terméket, nem tartott tovább méltónak a baráti körébe tartozni. Ha veszel tőlem valamit, barátok vagyunk, ha nem, az ellenségem. Valószínű valahogy így gondolkodnak az ilyen, tudatosságtól messze járó emberek. De nem ítélkezem. MÁR NEM! Szerecsére ennél már sokkal másabb szintre kerültem. Nem is haragszom rájuk, ez nem rólam, hanem róluk szól. Van az a mondás, hogy áldozatok áldozatai vagyunk. Valószínűleg ők is ilyen ádozatok. 

     Sok új ember lépett az életembe, akik szeretettel támogatnak, ők azok, akik megerősítenek. Nagyon sok visszajelzést kaptam az elmúlt hónapokban. Elismerő leveleket, kritizáló leveleket, és olyan is volt, aki irigy megjegyzésekkel gazdagította sorait. Voltak, akik méltatták a könyvemet, voltak, akik a címben akadtak el, mert hogy nagyon hiányzott nekik a AZ névelő. Voltak, akik azért követték és követik munkásságom, hogy bíráljanak, vagy hogy ötleteket lessenek el tőlem. Örülök, ha nekik is segíthetek, bár titokban, de legalább elismerik a munkámat :). Én mindebből azonban csak a jót szűrtem le, csak a megerősítésekre és a céljaimra fókuszálok, az irigyekkel nem nekem van dolgom, hanem nekik saját magukkal. Én nem szeretnék senkit megváltoztatni, senki szeretetét és elismerését elnyerni. Nekem az a fontos, hogy minél több ember életére tudjak pozitív hatást gyakorolni, nem a pénz és a hírnév. Azok az emberek, akiknek helyük van az éltemben, ők tudom, hogy őszintén támogatnak, a többi meg nem számít. Jól esett volna, ha azok az emberek is támogattak volna, akikről valaha úgy hittem, hogy mellettem fognak állni, de mára már tőlük sem várok semmit. Hitelüket vesztették, és nem azért, mert nem támogattak. Egyáltalán nem... Hanem, mert mást mutatnak, mint akik valójában. 

És hogy mindezt miért írtam le?

     Mert úgy érzem, hogy így tudok hiteles maradni, önmagamat adni, és nem egy olyan képet  adni magamról és az életemről, ami nem valós. NEKEM EZ NAGYON FONTOS. Én nemcsak a szép és jó dolgokat szeretném veletek megosztani, hanem a ,,kevésbé szépeket,, is, mert ezek is az igazsághoz tartoznak.

     A titkos ,,rajongóim,, pedig, akik csak leskelődnek utánnam, amikor majd ezt olvassák, választ kaphatnak kérdéseikre. TŐLEM, abból, amit leírtam, így tisztán láthatják a helyzetet. Ha valakit sértenek a soraim, mert esetleg magára ismer, akinek ingje, az meg nyugodtan vegye magára, úgyis mindenkire csak az gyakorol hatást, amivel dolga van :).

     Remélem, kielégítő választ tudtam adni arra a kérdésre, mit értek én álomélet alatt, és hogyan élem én meg. Én úgy érzem, hogy megmaradtam emberségesnek, őszintének, nem lettem sem nagyképű, nem játszom meg magam, önmagamat adom, akinek tudok segítek. 

     Abban is biztos vagyok, hogy minden értem történik, minden a javamat szolgálja, ahogy a te életedben megjelenő nehézségek is a te javadat szolgálják :). Próbáld meg elfogadni őket, s lehet később még meg is szereted őket, mert meg fogod érteni, hogy szükségünk van rájuk. 

Szeretettel ölellek titeket és maradok az, aki valóban vagyok, hitelesen.