Van az úgy, hogy ...

Eltelt pár hónap azóta, hogy az utolsó blogbejegyzésem írtam, gondolom az is sokatoknak feltűnt, hogy az elmúlt időszakban nagyon ritkán posztoltam, mondhatni teljesen csend volt körülöttem.

Hát igen. Van az úgy, hogy...

Számomra az egyik legfontosabb dolog a munkámban a hitelesség, az őszinteség és önmagam felvállalása minden körülmények közt.

Az elmúlt időszak úgy hozta, hogy több okból kifolyólag is a ,,hallgatás,, mellett döntöttem. Tettem mindezt azért, mert úgy éreztem, hogy ez az időszak számomra most a befelé fordulásról, a tanulásról szól. Igaz kellett pár történés és váratlan esemény, mire én magam is megértettem, hogy most egy időre arra van szükségem, hogy kicsit visszavonuljak, átértékeljek dolgokat, megtanuljak új és régi leckéket.

Mint már fentebb is említettem, számomra nagyon fontos, hogy önmagamat adjam, hogy úgy adjam át a tudásom és a tapasztalataimat az embereknek, hogy az hiteles legyen és ugyanakkor mások számára építő jellegű. Mindezt viszont szeretném úgy tenni, hogy szívből teszem, őszinte akaratból és nem pedig valamiféle muszájból, megfelelési kényszerből.

Néha meg kell értenie az embernek, hogy nem kell semmit sem erőltetni, hanem egyszerűen megpihenni, újratöltődni.

Mivel az elmúlt hónapok az élet szinte minden területén megpróbáltatásoknak tettek ki, úgy éreztem, hogy először meg kell tennem ezt a rögös utat, le kell küzdenem az előttem álló akadályokat, hogy aztán újult erővel, újabb tapasztalatokkal, átértékelve dolgokat újra megosszam veletek tapasztalataimat. 

Egy terhesség alatt megromló fognak köszönhetően az egészségügyi állapotom a béka segge alá került, ami a fog eltávolítása után további hetekig tartó komplikációkat vont maga után. Az igencsak megromlott egészségügyi állapotom mondanom sem kell, hogy mennyire rányomta bélyegét mindennapjapaimra és lelki állapotomra is. Amellett, hogy egészségügyi állapotom sem volt remek, további kihívásokkal kellett szembenéznem, kapcsolatokat kellett átértékelnem, olyan leckéket kellett megtanulnom, amiket már vagy 100-szor tolt az élet az orrom elé.

Úgy is mondhatnám, hogy nagyon sok, az elméletben már rég megtanult dolgot, most a gyakorlatba ültethettem át, itt volt az idő arra, hogy az eddig megszerzett tudást a valós életben alkalmazzam. Persze mindez nem mindig megy olyan könnyen, mint ahogy azt az elméletben elképzeljük...

Most úgy érzem, hogy életem egy új szintre lépett. 

Ez most számomra a tanulás, az elengedés és a megújulás időszaka volt, illetve még most is zajlik :).

Sok dolgot kellett átértékelnem, sok leckét kellett nagy áron megtanulnom, de tudom, hogy mindez értem történt, a fejlődésemért, azért, hogy megszerezzem azokat a tapasztalatokat, amelyekre a jövőm építéséhez lesz szükségem. 

Ez egy ilyen időszak volt, amiért hálás vagyok, és azt is tudom, hogy mindenért, ami történt, én voltam, vagyok a felelős.

Azt nem állítom, hogy most már kirobbanó formában vagyok, de azt bátran mondhatom, hogy nagyon jó úton haladok a gyógyulás és a teljes megújulás felé, mint testileg, mint lelkileg. 

Az elmúlt időszakban megszerzett tapasztalatimról részletesen is be fogok számolni a jövőben, most még azonban időre van szükségem.

Most elsősőrban a teljes gyógyulásomra, és a legszebb hivatásomra, az anyaságra koncentrálok, ugyanis tudom, hogy az a legfontosabb, hogy én magam jól legyek, és csakis ezután tudok másoknak adni magamból. Azt is tudom, hogy a babázós időszak nagyon hamar elszalad, így szeretném megélni minden egyes pillanatát.

Hamarosan újra hallatok magamról, addig is csodás tavaszvárást, megújulást mindenkinek :).